Ezekben a hetekben arra hívunk, kedves Olvasó, hogy együtt merüljünk bele egy kicsit a Filippi-levél tanulmányozásába. Hetente egy-két rövid elmélkedést teszünk közzé, miközben együtt olvassuk a levelet.
A Bibliatanulmányokat Mark Hall, a Stockbridge-i, Georgia-beli Eagle's Landing Első Baptista Gyülekezet ifjúsági pásztora, a Casting Crowns együttes frontembere tartja. A tanulmány rövid, 4-6 perces videók sorából áll. Mindenkinek ajánljuk, aki szeretné egyszerűen, érthetően megragadni a Biblia üzenetét.
A videókhoz magyar nyelvű átirat készült, amit a videó alatt találhatsz meg. Ajánljuk azonban a videó megtekintését is, amihez a magyar nyelvű felirat szintén rendelkezésre áll.
A tanulmányban használt Igeversek (egyéb jelzés hiányában) a Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliájából (UFO) származnak.
A tanulmányban használt Igeversek (egyéb jelzés hiányában) a Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliájából (UFO) származnak.
Számunkra tanulságos volt a tanulmány, motiváló volt vele dolgozni. Kívánjuk, hogy te is találj benne áldásra!
Most a sorozat kilencedik része következik, mely a Fil. 1:19-26 alapján készült.
"Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok."
Sziasztok, épp vége az ifinek, tök jó volt, sztorikat hallgattunk, még itt vagyok a gyüliben, nem is értem ki az épületből.
A Filippi első fejezetben vagyunk. Eddig arról volt szó, hogy szükségünk van egy Pálra és egy Timóteusra az életben; beszéltünk három dimenziós barátságokról, a felszínnél mélyebb kapcsolatokról; beszéltünk arról is, hogyan imádkozzunk a barátainkért, és arról, hogyan használja Isten a nehézségeinket arra, hogy bizonyságot tegyen az igazságról mások előtt; és kitarthatunk az igazságtalanul ránk mért nyomorúságban, mert Isten felhasználja azt mások életében, igaz? És aztán legutóbb [köhögés] arról volt szó, hogy ne ítélkezzünk mások szándékairól, hagyjuk azt Istenre, és hogy milyen nagy Istenünk van, aki a rossz szándékot is fel tudja használni jóra, emberek megváltására, ami egészen elképesztő dolog. Most pedig az a híres gondolata következik, hogy az élet Krisztus és a meghalás nyereség. [köhög] Hallod, öcsém, ez itt a való élet. [köhög] Én nem takargatok semmit, ez vágatlan, nyers, száraz. Mint a torkom.
Tehát ezt írja: "Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által." [Fil 1:19] És most jön a 20. vers, amit együtt olvasunk, igaz? Nem csak hallgattok! "Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!" [Fil 1:20-21] Na ez egy nagy volumenű, filmszerű pillanat. "Nem magamért csinálom, meghalok Jézusért." Nekünk innen könnyű volna azt gondolnunk (és ez engem is megpróbált), hogy "hát igen, persze, hiszen ő már asszem ígyis-úgyis a végét járja..." Ez egy sekélyes gondolat és szomorú, hogy egyáltalán eszünkbe jut, de néha mégis megtörténik. "Persze, ha már úgyis végem, hát akkor miért is ne, meghalok Jézusért, nincs abban semmi."
A következő versekben mond pár dolgot, ami jól felfedi Pál gondolkodását, amilyenné Isten őt formálta, amilyenné minket is formálni szeretne. Oké? Szóval tartsatok velem és olvassuk el a következő három-négy verset együtt!
"Mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok." Jóban-rosszban mellette maradok. "Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!" Akárhogyan is, jól járok. De ezt figyeld! "Ha pedig az életben maradás" vagyis a Földön maradás "az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni," Pál itt nagyon őszinte, szeretne hazamenni Jézushoz "mert ez sokkal jobb mindennél;" A 24. vers következik. "de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok." [Fil 1:22-26] Emlékszel, mit mondott korábban? A feletted állók a nyomorúságodban Jézust látják meg, a veled levők is Jézust látják meg, és a testvérek szintén. Itt ugyanezt mondja ismét. "Méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok." Nos akkor, mit jelent ez nekünk, hogyan alkalmazhatjuk?
Tavaly az egyik végzősöm mondta, hogy már úgy húzná el a csíkot főiskolára, január környéke volt, és már alaposan ráunt az iskolára, ment volna tovább, és nehéz volt neki a helyén maradni. Végzős volt és belebújt a sajtkukac. Mondtam neki, hogy "barátom figyelj, jusson eszedbe", és kezdtem sorolni a neveket az alatta levő osztályokból, akik felnéztek rá. "Vagány lenne tovább lépni innen, nekivágni a nagybetűs jövőnek, ezt tudom. De vannak itt emberek, akiknek itt van rád szükségük." Ne vegye el a jövő az eszed annyira, hogy hasztalanná válsz a jelenben! Jó? Középiskolások, vannak emberek a gyüliben és a suliban is körülöttetek, akiknek meg kell látniuk Jézust bennetek. Ha csak azon jár az eszed, hogy "Haver, már nem húzom itt sokáig, mindjárt itt hagyom ezt a helyet. Nem számítanak a tesók, barátok sem. Itt hagyom ezt a munkahelyet, kit érdekelnek a munkatársak?! Csak hadd menjek már! Mennyivel könnyebb lenne menni minél messzebb és elfelejteni, hogy Isten helyezett ide." Pedig Isten céllal helyezett oda, ahol vagy. Ok? Azért vagy ott, hogy megismerd és megismertesd Őt.
Gondold végig: melyik az a helyzet, ahova Isten tett téged, de könnyebb volna kisétálni belőle? Pál azt mondja: "Ez nem rólam szól. Csak arról, hogy hova tett engem Isten, hova tesz éppen most, és ott kell szeretnem az embereket, ahol vagyok." Szóval gondold át, hogy hol vagy épp most, mennyi időd van hátra ott, ahol vagy, és használd jól! Sziasztok!
A Filippi első fejezetben vagyunk. Eddig arról volt szó, hogy szükségünk van egy Pálra és egy Timóteusra az életben; beszéltünk három dimenziós barátságokról, a felszínnél mélyebb kapcsolatokról; beszéltünk arról is, hogyan imádkozzunk a barátainkért, és arról, hogyan használja Isten a nehézségeinket arra, hogy bizonyságot tegyen az igazságról mások előtt; és kitarthatunk az igazságtalanul ránk mért nyomorúságban, mert Isten felhasználja azt mások életében, igaz? És aztán legutóbb [köhögés] arról volt szó, hogy ne ítélkezzünk mások szándékairól, hagyjuk azt Istenre, és hogy milyen nagy Istenünk van, aki a rossz szándékot is fel tudja használni jóra, emberek megváltására, ami egészen elképesztő dolog. Most pedig az a híres gondolata következik, hogy az élet Krisztus és a meghalás nyereség. [köhög] Hallod, öcsém, ez itt a való élet. [köhög] Én nem takargatok semmit, ez vágatlan, nyers, száraz. Mint a torkom.
Tehát ezt írja: "Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által." [Fil 1:19] És most jön a 20. vers, amit együtt olvasunk, igaz? Nem csak hallgattok! "Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!" [Fil 1:20-21] Na ez egy nagy volumenű, filmszerű pillanat. "Nem magamért csinálom, meghalok Jézusért." Nekünk innen könnyű volna azt gondolnunk (és ez engem is megpróbált), hogy "hát igen, persze, hiszen ő már asszem ígyis-úgyis a végét járja..." Ez egy sekélyes gondolat és szomorú, hogy egyáltalán eszünkbe jut, de néha mégis megtörténik. "Persze, ha már úgyis végem, hát akkor miért is ne, meghalok Jézusért, nincs abban semmi."
A következő versekben mond pár dolgot, ami jól felfedi Pál gondolkodását, amilyenné Isten őt formálta, amilyenné minket is formálni szeretne. Oké? Szóval tartsatok velem és olvassuk el a következő három-négy verset együtt!
"Mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok." Jóban-rosszban mellette maradok. "Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!" Akárhogyan is, jól járok. De ezt figyeld! "Ha pedig az életben maradás" vagyis a Földön maradás "az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni," Pál itt nagyon őszinte, szeretne hazamenni Jézushoz "mert ez sokkal jobb mindennél;" A 24. vers következik. "de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok." [Fil 1:22-26] Emlékszel, mit mondott korábban? A feletted állók a nyomorúságodban Jézust látják meg, a veled levők is Jézust látják meg, és a testvérek szintén. Itt ugyanezt mondja ismét. "Méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok." Nos akkor, mit jelent ez nekünk, hogyan alkalmazhatjuk?
Tavaly az egyik végzősöm mondta, hogy már úgy húzná el a csíkot főiskolára, január környéke volt, és már alaposan ráunt az iskolára, ment volna tovább, és nehéz volt neki a helyén maradni. Végzős volt és belebújt a sajtkukac. Mondtam neki, hogy "barátom figyelj, jusson eszedbe", és kezdtem sorolni a neveket az alatta levő osztályokból, akik felnéztek rá. "Vagány lenne tovább lépni innen, nekivágni a nagybetűs jövőnek, ezt tudom. De vannak itt emberek, akiknek itt van rád szükségük." Ne vegye el a jövő az eszed annyira, hogy hasztalanná válsz a jelenben! Jó? Középiskolások, vannak emberek a gyüliben és a suliban is körülöttetek, akiknek meg kell látniuk Jézust bennetek. Ha csak azon jár az eszed, hogy "Haver, már nem húzom itt sokáig, mindjárt itt hagyom ezt a helyet. Nem számítanak a tesók, barátok sem. Itt hagyom ezt a munkahelyet, kit érdekelnek a munkatársak?! Csak hadd menjek már! Mennyivel könnyebb lenne menni minél messzebb és elfelejteni, hogy Isten helyezett ide." Pedig Isten céllal helyezett oda, ahol vagy. Ok? Azért vagy ott, hogy megismerd és megismertesd Őt.
Gondold végig: melyik az a helyzet, ahova Isten tett téged, de könnyebb volna kisétálni belőle? Pál azt mondja: "Ez nem rólam szól. Csak arról, hogy hova tett engem Isten, hova tesz éppen most, és ott kell szeretnem az embereket, ahol vagyok." Szóval gondold át, hogy hol vagy épp most, mennyi időd van hátra ott, ahol vagy, és használd jól! Sziasztok!
A sorozat következő részét itt találod: Mark Hall: Filippi-levél #10
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése