Drága Gyülekezetünkben, Hédi főszervezésével, április 16-án megtartottuk idei első, tavaszi női alkalmunkat. A teadélután címe "Tavaszi átváltozás" volt. Erről következik most egy képekkel gazdagított élménybeszámoló Fruzsina billentyűzetéről. [admin]
Sosem gondoltam arra, hogy szeretnék fiú lenni. Mindig is örültem annak, hogy Isten lánynak teremtett! Emlékszem, kiskoromban is voltam néhány női alkalmon a Gyüliben, amiből kb. annyit fogtam fel, hogy kapunk sütit, meglepetéseket és csak lányok voltak ott. Most kicsit idősebb fejjel ültem a székemen, és már értettem a lényeget is. :)
Nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy már hetekkel (néhányan hónapokkal) előre dolgoztunk. Persze, az utolsó hét volt a legzsúfoltabb. Többször is találkoztunk. Hédi csak úgy szórta a feladatokat, mindenki csinálhatott valamit. Ezekből kettőt emelnék ki, mert ez a kettő erős csapatmunkát igényelt. Az első, hogy kézzel készítettünk el azokat a virágokat, amiket a szombaton délután kiosztottunk. Nem tudom, ki próbálkozott már krepp papírral körbetekerni 60 hurkapálcikát – szédítő. :P A másik feladat a terem feldíszítése volt. A Gyüli szép nagy, fehér falait próbáltuk felöltöztetni. Csinos papírlepkéket ragasztottunk a falra, szúrtunk a függönyre, és lepkéket lógattunk be még a plafonról is. Jó pár, gyöngyből készült virág, virágcsokor is díszítette a termet. Amikor elkészültünk, megállapítottam, hogy olyan lett az egész, mint egy kert. És ez a kert-érzés csak erősödött bennem, amikor végre megérkeztek azok, akikért csináltunk mindent.
Nem vagyok túlzó és költői, ha azt mondom, hogy a délutáni napsütés aranylóan világított be hozzánk. A sok hölgy hamar belakta a termet, mindenki talált ülőhelyet magának a díszes asztaloknál. Én élvezkedtem a látványban, ahogy nyüzsgött a társaság a különböző ruhák, hangok, teák, nevetések és sütik között. Üdítő volt ismerkedni az ismeretlen arcokkal, és persze jó volt a barátokat is újra látni.
A délután első része természetesen a sütik és teák bűvkörében telt. Annyira lazító érzés volt a sok készülődés után, elengedni magam és mintha csak én is most léptem volna be először az ajtón, megszemlélni a kínálatot. Képzeljétek, a gyümölcstálakon még eper is volt! Elég az hozzá, hogy hamar jóllaktam. De természetesen csak finoman és nőiesen. :) Élveztem (és talán nem csak én), hogy mindenki hercegnő lehetett egy kicsit, és csak mi voltunk kényeztetve. Nem tudom, ki élte át még ezt, de én szívesen adóztam ennek az érzésnek. Az asztalomnál azt játszottuk, hogy megpakolt tányérokkal leültünk, aztán kóstolgattunk, de persze nem csak a saját tányérunkról. Közösen elemeztük a sütiket, és jókedvűen nyammogtunk. Szabadok voltunk picit, másra nem kellett gondolni csak a házi krémes tetején csücsülő porcukorra.
Ezután következett, hogy Hédi kiosztott néhány meglepetést. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az a négy-öt hölgy, akinek nem volt napocska az igekártyáján, kapott egy ajándékcsomagot. Ezenfelül kisorsoltunk egy tavaszi tortát! Itt egy kicsit kezdtünk csapattá formálódni, feltérképezni a többi asztalközösséget is a teremben.
A harmadik részben Pintér Eszter tartott egy előadást a tavaszi megújulásról. Ehhez a pillangókat hívta segítségül és ennek az állatnak a különleges átváltozásán keresztül makettezte a mi átváltozásunkat is. Eszter egy igazán kedves teremtés; nagyon életszerűen beszélt, különböző videókkal és képekkel tette érthetővé számunkra a tanulságot. Én végül is három fontos pontot jegyzeteltem le, amik segítenek az átváltozásban:
Az alkalom utolsó fejezete pedig egy igazán izgalmas dolog volt. Bárki igénybe vehetett kézmasszást és sminkelést, tanácsadással együtt. Hát, ez fantasztikus volt! Én soha nem képzeltem, hogy a hetven év fölötti nagymamák is odaülnek a sminkecset alá. És utána nem a megszokott "én nem értem mit esznek ezen a fiatalok" mondatot motyogták el, hanem "Látod, milyen szép lettem!? És milyen vidám is!", és hasonló, lelkes véleményeket meséltek nekem tágra nyílt szemekkel. Ebben a részben mindenki járkált, vagy épp vidáman beszélgetett. Én úgy láttam mindenki jól érezte magát. Megint úgy éreztem, hogy egy kertben vagyok, tündérkékkel (értsd a hölgyekkel) körbevéve. És tudom, hogy mikor a nők kezdtek már kivonulni a táskájukban a sütivel, igekártyával, virágokkal, szóval Isten még azokban a pillanatokban is gyönyörködött bennük.
Egy-két férfi jelen volt, hogy segítsenek a technikai dolgokban. De ettől még a férfiak nem tudják elképzelni, hogy milyen is ez. Hogy mennyire jó!!! Mondjuk pont ezért, köszönjük a Gyülekezet Vezetőségének, hogy támogatták a létrejöttét. És természetesen köszönjük Istennek, hogy Ő megáldotta a női alkalmunkat!
 |
| Származási hely: Tavaszi átváltozás |
Nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy már hetekkel (néhányan hónapokkal) előre dolgoztunk. Persze, az utolsó hét volt a legzsúfoltabb. Többször is találkoztunk. Hédi csak úgy szórta a feladatokat, mindenki csinálhatott valamit. Ezekből kettőt emelnék ki, mert ez a kettő erős csapatmunkát igényelt. Az első, hogy kézzel készítettünk el azokat a virágokat, amiket a szombaton délután kiosztottunk. Nem tudom, ki próbálkozott már krepp papírral körbetekerni 60 hurkapálcikát – szédítő. :P A másik feladat a terem feldíszítése volt. A Gyüli szép nagy, fehér falait próbáltuk felöltöztetni. Csinos papírlepkéket ragasztottunk a falra, szúrtunk a függönyre, és lepkéket lógattunk be még a plafonról is. Jó pár, gyöngyből készült virág, virágcsokor is díszítette a termet. Amikor elkészültünk, megállapítottam, hogy olyan lett az egész, mint egy kert. És ez a kert-érzés csak erősödött bennem, amikor végre megérkeztek azok, akikért csináltunk mindent.
Nem vagyok túlzó és költői, ha azt mondom, hogy a délutáni napsütés aranylóan világított be hozzánk. A sok hölgy hamar belakta a termet, mindenki talált ülőhelyet magának a díszes asztaloknál. Én élvezkedtem a látványban, ahogy nyüzsgött a társaság a különböző ruhák, hangok, teák, nevetések és sütik között. Üdítő volt ismerkedni az ismeretlen arcokkal, és persze jó volt a barátokat is újra látni.
Ezután következett, hogy Hédi kiosztott néhány meglepetést. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az a négy-öt hölgy, akinek nem volt napocska az igekártyáján, kapott egy ajándékcsomagot. Ezenfelül kisorsoltunk egy tavaszi tortát! Itt egy kicsit kezdtünk csapattá formálódni, feltérképezni a többi asztalközösséget is a teremben.
A harmadik részben Pintér Eszter tartott egy előadást a tavaszi megújulásról. Ehhez a pillangókat hívta segítségül és ennek az állatnak a különleges átváltozásán keresztül makettezte a mi átváltozásunkat is. Eszter egy igazán kedves teremtés; nagyon életszerűen beszélt, különböző videókkal és képekkel tette érthetővé számunkra a tanulságot. Én végül is három fontos pontot jegyzeteltem le, amik segítenek az átváltozásban:
- Értsem meg Isten felülmúlhatatlan szeretetét felém! Be kell lássam, mennyi mindent tesz értem, minden nap!
- Figyeljek a gondolataimra, mert olyan vagyok kívülről, mint amilyen vagyok a szívemben!
- Imádkozzak és olvassam a Bibliát, mert ezzel tudok kapcsolatot ápolni Istenemmel!
Az alkalom utolsó fejezete pedig egy igazán izgalmas dolog volt. Bárki igénybe vehetett kézmasszást és sminkelést, tanácsadással együtt. Hát, ez fantasztikus volt! Én soha nem képzeltem, hogy a hetven év fölötti nagymamák is odaülnek a sminkecset alá. És utána nem a megszokott "én nem értem mit esznek ezen a fiatalok" mondatot motyogták el, hanem "Látod, milyen szép lettem!? És milyen vidám is!", és hasonló, lelkes véleményeket meséltek nekem tágra nyílt szemekkel. Ebben a részben mindenki járkált, vagy épp vidáman beszélgetett. Én úgy láttam mindenki jól érezte magát. Megint úgy éreztem, hogy egy kertben vagyok, tündérkékkel (értsd a hölgyekkel) körbevéve. És tudom, hogy mikor a nők kezdtek már kivonulni a táskájukban a sütivel, igekártyával, virágokkal, szóval Isten még azokban a pillanatokban is gyönyörködött bennük.
 |
| ©2007-2011 *kaytii |
 |
| ©2008-2011 #WildlifeUK |
1 hozzászólás:
Köszönöm Fruzsina ezt a remek beszámolót. Én is szerettem volna ott lenni, de másként alakult. Remélem legközelebb... Addig is nagyon jó volt olvasni ezt az igazán hangulatos élménybeszámolót. Még egyszer köszönöm...
Megjegyzés küldése