Idén január 20. és 27. közé esett az egyetemes ökumenikus imahét, melyet immár több mint 100 éve minden évben megrendeznek a keresztény egyházak. Az ökumenizmus gyakorlásának első célja, hogy a különféle keresztény felekezetek megtanulják elfogadni egymást és a hitelvi-vallásgyakorlási különbözőségek helyett a közös pontok, alapvető hitnézeti egyezőségek hangsúlyozzák. A közösség felvállalásával Jézus Krisztus parancsát teljesítjük.
A magyar gyakorlat kissé eltér a nemzetközi imahéttől, melyet hagyományosan január 18. és január 25. között tartanak világszerte. Hazánkban minden évben úgy határozzák meg a keresztény felekezetek közös imahetét, hogy az vasárnaptól vasárnapig tartson, és beleessen január 22, a Himnusz papírra vetésének napja.
Ennek megfelelően idén Pakson január 21. és 25. között minden este fél hattól közös istentiszteletet tartott a Katolikus, az Evangélikus, a Református, a Baptista és a Pünkösdi testvériség. A helyszínt idén az Evangélikus templom adta, amely esténként teljesen megtelt az összetartozást és Krisztus testének egységét kifejezni szándékozókkal. A nagy gyülekezet minden este megvallotta az egyetemes niceai-konstantinápolyi hitvallást.
Hétfőn Lenkey István, a Paksi Református Egyházközség lelkésze hirdette az Igét a Lk 24:13-15 alapján. A lelkész úr az egymásra találás öröméről beszélt – annak fontosságáról, hogy a Jézus Krisztusban hívők felismerjék, hogy a felekezetek közötti ellenségeskedés elhibázott viselkedés, mi több, bűn. Belőle megtérve egymás elfogadása, tisztelete és szeretete a helyes magatartás. Ez a feltétele annak, hogy az Emmausba tartó tanítványokról példát véve valódi párbeszéd alakuljon ki közöttünk. Azt pedig tudjuk (és a felolvasott Igeszakaszban is látjuk), hogy az ilyen fajta egység feltétele annak, hogy Jézus mellénk szegődjön. A gyülekezet a református kórus szolgálatát hallgatta meg az Igehirdetés után.
Kedden Csősz István, a paksi Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia plébánosa hirdette az Igét a Jn 4:4-24 alapján. A plébános úr a felolvasott szakasz alapján a törvény betöltéséről és a nagy parancsolatról beszélt. Mindenekelőtt annak fontosságát emelte ki, hogy a szeretet nyilvánuljon meg a felebarátok között. Amint elmondta, gyakran könnyebb némely bibliai parancsolat betűjének engedelmeskedni, mint elsősorban tisztelni, elfogadni és szeretni egymást. Ahogyan az imahét bibliai alapvetése is mondja a Mik. 6:8-ban, Isten szeretné, hogy éljünk a törvény szerint, törekedjünk szeretetre és legyünk alázatosak Istenünkkel szemben. A gyülekezet a katolikus kórus szolgálatát hallgatta meg az Igehirdetés után.
Szerdán Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye esperese hirdette az Igét a 3Móz 25:8-17 alapján. Az esperes úr arról beszélt, hogy a Föld gyermekeiként utazunk mennyei hazánk felé. Sok példával illusztrálva fejtette ki, mennyire fontos felismerni, megismerni önmagunkban, egymásban az embert, környezetünkben, a bennünket körülvevő világban az értéket. A szombatév Isten gondoskodásának képe lehet előttünk. Hangsúlyozta azt is, hogy nem csak úton lenni fontos, de megérkezni is az: megérkezni a helyre, melyet Isten számunkra készít a Mennyben, ahová együtt, mindannyian tartunk. A gyülekezet az evangélikus kórus szolgálatát hallgatta meg az Igehirdetés után.
Csütörtökön D. Nagy Tamás, a Paksi Pünkösdi Gyülekezet lelkipásztora hirdette az Igét a Jn 15:12-17 alapján. A lelkész úr a barátságról, egymás szeretetéről beszélt. Elmondta, hogy Jézus Krisztus nem szégyell bennünket barátnak nevezni annak ellenére, hogy mindazt tudja rólunk, ami miatt szégyenkezhetnénk. Jézus azonban arra hív mindenkit, hogy ehhez hasonlóan, sőt, éppen ennyire szeressük és tiszteljük egymást: ahogyan ő szeret bennünket, úgy szeressük mi is egymást. Jézus barátsága minden tanítványának azt a különleges értéket adja, hogy a Megváltó testvérének, örököstársainak nevez bennünket. A gyülekezet a pünkösdi dicsőítők szolgálatát hallgatta meg az Igehirdetés után.
Pénteken Vasadi Teodor, a Paksi Baptista Gyülekezet lelkipásztora hirdette az Igét a Mt 15:21-28 alapján. A lelkész úr az elvonulás, különvonulás, megújulás szükségességéről és fontosságáról beszélt. Napjainkban az élet rendkívül felgyorsult, így óriási jelentőséggel bír a gondolkodás, a megismerés. Fontos időt szánni önmagunkra és Istenre. Az evangéliumokban számon példán látjuk, hogy Jézus is így tett. Jézus életében számtalan más fontos észrevételt is tehetünk. Láthatunk alkalmakat, amikor Jézus nem szól. Fontos azonban, hogy ha ilyen helyzetbe kerülünk, hitünket akkor se veszítsük el – ahogyan a kánaáni asszony sem tette. Az Igehirdetés után előbb a baptista férfikórus szolgálatát hallgatta meg a gyülekezet, majd az öt felekezet kórusai együtt énekeltek. Az imahét Istentiszteleteit a Himnusz eléneklésével fejeztük be.
Kedden Csősz István, a paksi Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia plébánosa hirdette az Igét a Jn 4:4-24 alapján. A plébános úr a felolvasott szakasz alapján a törvény betöltéséről és a nagy parancsolatról beszélt. Mindenekelőtt annak fontosságát emelte ki, hogy a szeretet nyilvánuljon meg a felebarátok között. Amint elmondta, gyakran könnyebb némely bibliai parancsolat betűjének engedelmeskedni, mint elsősorban tisztelni, elfogadni és szeretni egymást. Ahogyan az imahét bibliai alapvetése is mondja a Mik. 6:8-ban, Isten szeretné, hogy éljünk a törvény szerint, törekedjünk szeretetre és legyünk alázatosak Istenünkkel szemben. A gyülekezet a katolikus kórus szolgálatát hallgatta meg az Igehirdetés után.
Szerdán Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye esperese hirdette az Igét a 3Móz 25:8-17 alapján. Az esperes úr arról beszélt, hogy a Föld gyermekeiként utazunk mennyei hazánk felé. Sok példával illusztrálva fejtette ki, mennyire fontos felismerni, megismerni önmagunkban, egymásban az embert, környezetünkben, a bennünket körülvevő világban az értéket. A szombatév Isten gondoskodásának képe lehet előttünk. Hangsúlyozta azt is, hogy nem csak úton lenni fontos, de megérkezni is az: megérkezni a helyre, melyet Isten számunkra készít a Mennyben, ahová együtt, mindannyian tartunk. A gyülekezet az evangélikus kórus szolgálatát hallgatta meg az Igehirdetés után.
Csütörtökön D. Nagy Tamás, a Paksi Pünkösdi Gyülekezet lelkipásztora hirdette az Igét a Jn 15:12-17 alapján. A lelkész úr a barátságról, egymás szeretetéről beszélt. Elmondta, hogy Jézus Krisztus nem szégyell bennünket barátnak nevezni annak ellenére, hogy mindazt tudja rólunk, ami miatt szégyenkezhetnénk. Jézus azonban arra hív mindenkit, hogy ehhez hasonlóan, sőt, éppen ennyire szeressük és tiszteljük egymást: ahogyan ő szeret bennünket, úgy szeressük mi is egymást. Jézus barátsága minden tanítványának azt a különleges értéket adja, hogy a Megváltó testvérének, örököstársainak nevez bennünket. A gyülekezet a pünkösdi dicsőítők szolgálatát hallgatta meg az Igehirdetés után.
Pénteken Vasadi Teodor, a Paksi Baptista Gyülekezet lelkipásztora hirdette az Igét a Mt 15:21-28 alapján. A lelkész úr az elvonulás, különvonulás, megújulás szükségességéről és fontosságáról beszélt. Napjainkban az élet rendkívül felgyorsult, így óriási jelentőséggel bír a gondolkodás, a megismerés. Fontos időt szánni önmagunkra és Istenre. Az evangéliumokban számon példán látjuk, hogy Jézus is így tett. Jézus életében számtalan más fontos észrevételt is tehetünk. Láthatunk alkalmakat, amikor Jézus nem szól. Fontos azonban, hogy ha ilyen helyzetbe kerülünk, hitünket akkor se veszítsük el – ahogyan a kánaáni asszony sem tette. Az Igehirdetés után előbb a baptista férfikórus szolgálatát hallgatta meg a gyülekezet, majd az öt felekezet kórusai együtt énekeltek. Az imahét Istentiszteleteit a Himnusz eléneklésével fejeztük be.
A Paksi Pünkösdi Gyülekezet örömmel vett részt az imában és Igehallgatásban való összefogásban. Büszkék vagyunk arra a kegyelemre, hogy testvérei lehetünk Jézus Krisztus minden megváltott gyermekének.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése