Disznóvágás 2013

Egy csendes, havas, ablakvirágos tizekilencediki reggelen, az Úr kettőezertizenharmadik évének zúzoros Boldogasszony havában (azaz Januáriusban, mely amaz fagyláros Álom hava és emez jégbontó enyheges Böjtelő hava között foglal helyet a Gergely-naptárban, ami arról kapta legendás nevét, hogy összeállításában Aloysiusok és Christophorusok mellett egyetlen Gergely sem vett részt) egy titáni marokba illő főt számláló sokaság gyülevész csipatakarítására mosolygott a felkelő nap – habár talán helyesebb volna azt mondani, hogy erőtlenül grimaszolt: álomittas arcából legfeljebb egy fakó pillantásra futotta, miközben öntudatlanul merült vissza fehéren szikrázó jégtakarója alá kihűlt fekhelyén. A hideg és a hó menetrendszerűen megérkezett ebben az esztendőben is arra a hétvégére, melyet rendíthetetlenül elszánt összeesküvőink maguknak avval a céllal kitűztek, hogy a rettegett szörnyeteg szeme közé nézzenek.

A rettegett szörnyeteg egész évben erre a sötétszürke-mélykék reggelre gyúrt, amikor is kitartóan tolta magába a moslékot, remélve, hogy barlangja bejárata elé álcázásként odaállított és tisztára suvickolt piros traktor ugyanúgy elriaszt majd minden arra tévedő jószándékú szabadságharcost, ahogyan az eleddig sem történt meg soha. Arra azonban nem számított (de ezt senki ne rója fel neki), hogy a gyilokra esküdött férfiaknak jelenteni fogják a kémek a piros traktor mibenlétét és ádáz magaviseletét, miszerint a világon elképzelhető mindenből semmit sem tesz, csak ott áll a disznóól előtt ártatlanul és szendén.

©2007-2013 *nJoo

Az egyfejű, tüzet még sosem látott és sárkánynak semmilyen szín alatt nem nevezhető, ellenben a felnövekvő nemzedék lelki fejlődésére katasztrofális hatást kifejtő szagokat maga körül árasztó fenevad számára módfelett tragikus módon ez a hihetetlen rémálom mégis valósággá vált; tudniillik az, hogy a vidéket borzalomban tartó behemót leterítésére készülők tudomást szereztek a piros traktor mibenlétéről és ádáz magaviseletéről, miszerint... ja, ez már volt, bocsánat.

Tévedésből túl korán farsangi jelmezbe öltözött hőseinknek tehát módjukban állt a traktor látására felkészülni, amit néminemű barackból sajtolt és gondosan erjesztett szívmelengető elfogyasztásával tettek meg. A hadműveletet a traktor melletti bátor elsétálás közben is megismételték, mielőtt az udvariatlan állat küszöbén átléptek volna. A förtelem igen fölingerült, amikor meglátta, hogy a föld birtokosa, melyen orvul éldegélt szerény egymagában pártucat leszármazottjával, holmi birtokháborításról szóló bírósági végzést lobogtatva, habzó szájjal forgatja vérben úszó szemét feléje. A kibontakozó gigászi küzdelemben végül az igazság kerekedett felül, maga alá gyűrve a szemtelen malackát, aki azon nyomban megszelídült, amikor a föld birtokosa villámló tüskékkel díszített négyágú szigonyát elővette. Végül a szerencsétlen pór jószág földre kényszerülve feldobta végtagjait és makkal álmodva kimúlt.

A győzelemittas hadurak hangos örömkurjantásokat hallatva jártak körtáncot a ganéval borított malacka gőzölgő holtteste felett, majd megragadták furfangosan kunkori farkincáját és elhurcolták táboruk felé. Útközben megvető pillantással illették a piros traktort, aki lesújtva és megszégyenülve állott, próbálva elrejtőzni a keskeny hótakaró alatt. A győzelem jeleként megmázsálták az elhullott tetemet, a ki kettőezeregyszáznegyven newton súlyúnak, azaz megközelítőleg 214 kilogramm tömegűnek bizonyult.

A boldogságban burjánzó bakák a csatabárd elásása és a hentesbárd előásása után feltűrték ingujjukat és nekiestek a fehérje- és zsírforrás módszeres szétmarcangolásának. A példás vérengzés szemtanúi voltak a városi úrfiak és kifestett körmű úrhölgyek mind. A folklór győzelmi ünnepélye gátlástalan evészetbe torkollott, amidőn hetven fős vendégsereg tivornyázott két teljes napon által csendben és illő tisztességben, józanul. Az évszázad bátorságpróbáján sikerrel átesett férfiak emlékére tüstént elolvadt a hó három nappal később. A mulatságból 90 font kolbász, 70 font hurka, 25 pint zsír és mintegy húsz font töpörtyű maradt az éhes utókorra azt leszámítva, amit a nap leglelkesebb résztvevője, a házőrzőből avanzsált vadászkutya az udvar különböző szegleteiben elraktározott magának ínség idejére.

A környék tehát fellélegezhet: a fenevad rettegett uralma véget ért hőseink hősies hősködése nyomán. A keleti szellő azonban újabb fenyegetést hoz magával...

Eddig tartott a szörnyeteg feltűnésének, basáskodásának és vidám sorsra jutásának igaz története. Aki nem hiszi, járjon utána, például egy szemtanú hiteles leírásából! Okulásul ajánljuk az esemény fényképes dokumentációját további tanulmányozásra.

Témák: beszámoló, disznóvágás, közösség