Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. (Lk 2:4-7)
Mária állapota miatt vélhetően nagyjából egy teljes hétig utazott Józseffel, amíg megtették a nagyjából 120 km-es utat Názáretből Betlehembe, szamárháton. Habár az utazás nem is jöhetett volna rosszabbkor, talán mégsem volt olyan rossz dolog a hátuk mögött hagyni a falu gúnyolódó, becsmérlő száját, az öregasszonyok kárhoztató kioktatását. Máriának és Józsefnek mint házaspárnak immár együtt kellett elutazniuk József szülőhazájába, hogy ott vegyék számba őket a népszámlálásban, Augusztusz császár rendelete szerint.
Ahogyan Mária és József beléptek a kisvárosba, óriási embertömeg nyüzsgésével szembesültek. Ebben az emberfolyamban aztán meglökdösték, megszorongatták Máriát; ráadásul megkezdődtek a szülési fájdalmak is. Talán elfolyt a magzatvize a hemzsegő utca közepén, átáztatva ruháját és a szamár hátát, amin utazott.
Fogai között, halkan préselte a szavakat: "József! Találj nekem egy helyet, hogy lepihenjek!"
És József nem talált mást, csak egy lyukat... egy pajtát... egy istállót. Ott kellett felkészülniük elsőszülött fiúk közelgő fogadására, a szülésre.
Valószínűleg tele volt az istálló a népszámlálás miatt érkező látogatók jószágaival. Egészen biztosan ganéj- és húgyszag töltötte be. Képzelem József kétségbeesését, hogy egy viszonylag tiszta sarkot találjon a szénában. Egerek futottak széjjel ijedten cincogva, amikor József a szénát hányta, hogy megtisztítson egy kis helyet felesége számára, és közelebb húzta a jászlat a születendő csecsemőnek. Tehenek kérődztek, birkák bégettek, miközben Mária sikítozva és vérezve kínlódott a szülés fájdalmában. Ebben az alantas és mocskos környezetben érkezett meg a világba az emberiség Megváltója.
Kihagy a szívem, amikor a tinédzser édesanya elbűvölt arcát képzelem magam elé, amikor először vette kezébe gyermekét. Isten arcába bámult akkor... Ő pedig visszanézett rá. Maga az isten fonta rá apró, erőtlen tenyerét Mária ujjára, örökre rabul ejtve a szívét.
Az ő fia volt... és az ő Ura. Saját kisbabája volt a Királya.
Nem tudta levenni róla a tekintetét, annyira szerette ezt a gyermeket. Még nagyobb csoda, hogy a Gyermek sem tudta levenni róla a tekintetét, annyira szerette az emberiséget.
Ne vedd le a tekinteted a karácsony igazi jelentéséről! Tudd: amikor Jézus megszületett, érted született meg! Engedd, hogy a jászol gyermeke rabul ejtse a szíved, szeretetébe zárjon téged!
Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése