Advent: az igazi imádat ideje

A bölcsek térdre borultak és imádták Jézust. Szívből jövő, őszinte imádat volt ez, nem hasonló Heródes üres beszédéhez. Ő azt állította, hogy imádni akarta a zsidók királyát, de ez csak beszéd volt, amit nem gondolt komolyan. Miközben a dicsőítésről beszélt, a szívében már a gyilkosság tervét fonta.

Ezek a tanult és tisztelt bölcsek, akik valószínűleg jóval több, mint 1000 kilométert utaztak, hogy felkeressék az újszülött Királyt, térdre borultak és földig hajoltak az Ő jelenlétében. Jézus még csecsemő volt, minden bizonnyal fiatalabb, mint két éves, amikor a bölcsek megérkeztek. Mégsem szégyellték magukat, hogy tudósok létére így hódolnak egy kisgyermek előtt.

Miközben Jézus gügyögni tanult, és lelkesen mesélt annak ellenére, hogy az anyján kívül senki nem érthette meg, az idők titkait fejtegető tudósok a földön csúszva, arcra borulva imádták Őt.

Az igazi imádat mindig a személyiség, az önbecsülés, és gyakran a testhelyzet változásával is jár. Ezek az emberek nem törődtek hagyományokkal vagy liturgiával a szent gyermek jelenlétében. Csak azt tudták, hogy Ő méltó a hódolatra, így aztán térden állva imádták Istent a gyermek lábainál. Te is arcra borulsz Jézus jelenlétében?

Az igazi imádat mindig örömmel jár. A tudományos, a világ dolgaitól ódzkodó emberek világát alapjaiban rengette meg az a kitörő öröm, amit Jézus Krisztus jelenlétében találtak. Az egyetemi köntösüket egyszeriben a hálaadás palástjára cserélték. Képes vagy lemondani emberi méltóságodról, érzelmi védekezésedről? Megengeded inkább, hogy az Ő öröme átjárjon?

Az igazi imádat mindig valami értékesről való lemondással jár. A bölcsek kincseket hoztak magukkal az aprócska Király jámbor, szerény családja számára. Te milyen értéket hozol Jézusnak ezen a karácsonyon?

A dicsőítés az a hely, ahol Isten és ember találkozik. A dicsőítés az a pillanat, amikor az ember önként hull térdre örömében.

Sokunkat megtéveszt az ünnepkör varázsa, és eltereli a figyelmünket arról, hogy ami valójában történik, az pedig tényleg, igazán csodálatos. A karácsony csodája tőled is csak egy döntésnyire van. Elköveted a hibát, hogy hó, ajándékok és család után vágyakozol? Vagy felemeled a tekinteted a karácsony csodáját szemlélni?

Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. (Zsolt 95:1-7)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

Témák: advent, Carol McLeod, dicsőítés, Ige-morzsák, karácsony, öröm