Mert az Istennek semmi sem lehetetlen. (Lk 1:3)
Mária számára a karácsony kemény lecke volt arra, hogy megtanulja ennek a rövid kijelentésnek a mindenre kiterjedő igazságát. Minden karácsony alkalom számunkra is, hogy teljesen magunkévá tegyünk a hitet, mely azon alapszik, hogy Isten számára nincsen lehetetlen. A karácsony nagyszerű emlékeztető arra nézve, hogy jól tesszük, ha a figyelmünk középpontjában mindig az Ő mindenható voltát tartjuk saját törékeny, korlátolt voltunk helyett.
Legtöbben leginkább csak önmagunkra koncentrálunk, karácsonykor talán különösen is. Azt tartjuk legfontosabbnak más minden előtt, amire mi vágyunk, amit mi megérdemlünk. Vagyunk, akik új otthont szeretnénk, vagy drága ékszert magunknak. Vagy azt, hogy gyermekeink hazajöjjenek az ünnepekre. Néhányan meg vagyunk róla győződve, hogy alaposan kiérdemeltünk egy karácsonyi bónuszt a munkahelyünkön, ajándékokkal körülpakolt karácsonyfát otthon, és azt, hogy valaki megcsinálja helyettünk az éves nagytakarítást.
Ha a te vágyaid is ezekhez hasonlítanak, akkor azt kell mondanom, hogy nem egészen jól érted ezt az ünnepet. Sőt, teljesen elhibázod a karácsony lényegét! Ha így gondolsz a karácsonyra, akkor számodra kimarad az ünnep egyik fontos tanulsága:
Legnagyratörőbb terveink sápasztóan jelentéktelenekké fakulnak, amikor Ő közbeavatkozik. A legfontosabb vágy, amit valaha érezhetsz, az, amikor egyetlen kívánságod, hogy Isten beavatkozzon az életedbe szeretetével és hibát nem ismerő tervével.
Amit ez a rövid kijelentés, hogy "Istennek semmi sem lehetetlen", nem fejt ki mégsem, az a gyalázat, amit Máriának az egész társadalomtól el kellett szenvednie. Ennek a lánynak épp most fordult fel az élete az angyali üzenet miatt. Talán még nem is értette pontosan, hogy mi történik benne. A falusiak azonban azt gondolták, nagyon is jól értik, mi történt; leköpték, átkozódva szidalmazták, amikor csak kitette a lábát az otthonából. Azelőtt mindenki úgy ismerte őt, mint aki tiszta és szűz. A hírneve nagyon gyorsan átváltozott egy feslett, erkölcstelen, könnyűvérű nő hírnevévé. Azt gondolom, nem túlzás az adott kultúráról elképzelni, hogy Mária minden nap a káromlást, a férfiak trágár nevetésével körített undok célozgatást hallgatta a falu kútjához menet.
Ennek a lánynak keserűn kellett megtanulnia, hogy a karácsony nem róla szólt. A leckét bizony nekünk is szükséges megértenünk: a karácsony nem rólam szól. Mi több, a karácsony az önmagamnak, elképzeléseimnek, értékrendemnek, kényelmes egzisztenciámnak való meghalásról szól. A karácsony annak jele, hogy egyikőnk sem képes többé véges emberi célokért élni. Mindannyiunkat megszólít a karácsony világunk felé hangzó hívó szava, mely elsőként Máriát szólította meg, és azóta is zeng. "Élj az Ő örökkévaló céljaiért! Egyedül Krisztusért élj!"
A karácsony az a pillanat, amikor Isten közbelép hétköznapi, átlagos életünkbe; a karácsony az a pillanat, amikor Krisztus megszületik csalódásaink és bukásaink közé.
A karácsony nem miattam vagy értem van; a karácsony nem rólam szól – karácsonykor Jézus mutatja meg magát rajtam és rajtad keresztül. Ez aztán igazi okot ad az ünneplésre!
De az ÚR megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. (1Móz 18:13-14)
Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése