A brit katonák közül sokan a harctéren töltötték 1914 karácsonyát az első világháború során. Négy hónapnyi bevetés után már egymilliónál is több áldozata volt a véres konfliktusnak. Az ellenséges csapatok közötti területet elesett katonák teste borította, ameddig a szem ellátott.
Franciaország egyik fagyos csatamezőjén esett meg egy csoda. A brit csapatok ámulva figyelték, ahogy gyertyafénybe borított ágacskák jelentek meg a német lövészárkok felett.
"A német vonalak mögül egy vastag bariton kezdett bele egy dalba, melyben a német dajkám énekét fedeztem fel... Karcos, de szelíd hang szállt fel a jeges köd fölé. Annyira meglepő élmény volt... Mintha egy másik világból érkezne a hang" – vall az esetről egy fiatal brit katona a naplójában.
"Stille Nacht! Heilige Nacht! Alles schläft." ("Csendes éj, szentséges éj. Mindenek nyugta mély.")
Amikor a német katona a dal végére ért, a britek válaszoltak. Ágyútűz helyett azonban egy énekbe kezdtek bele a koszban, fagyban megkeményedett bakák:
"The first noel, the angels did say, was to certain poor shepherds in fields as they lay..."
Miután a kedélyes angolok elénekelték a dallam utolsó sorát – "Born is the King of Israel!" – az ellenség tapsolni kezdett, majd harsányan belecsapott az "Oh Tannenbaum" ("Ó, szép fenyő") kezdetű dalba.
Az ének után ismét az angol csapatok hangja szólalt meg. "Oh Come All Ye Faithful!" ("Ó, jöjjetek, népek!"), énekelték a britek. Ez volt az a pillanat, amikor a németek is csatlakoztak a dalhoz. Most már együtt énekeltek az ellenségek.
A véráztatta harctér ennél különösebb pillanatot nem látott a háború egész ideje alatt. Két ellenséges nemzet tábora közösen énekelte ugyanazokat a karácsonyi dallamokat a tomboló háború kellős közepén. Az írott emlékekből tudjuk, hogy az egyébként egymást öldöklő katonák a táborok közötti senkiföldjén üdvözölték egymást, ahol percekkel azelőtt még bajtársak ezrei lelték halálukat. A katonák boldog karácsonyt kívántak egymásnak és megegyeztek, hogy szenteste napján nem sütik el puskájukat.
Katonák ezrei ünnepelték a Békesség Fejedelmének születését elhullott társaik teste felett.
Magányos hang kezdett bele ismét a közismert dallamba, "Csendes éj", franciául. Hamarosan egy másik hang is csatlakozott, német nyelven énekelve. Nemsokára már angolul is szólt az ének.
Ezen a karácsonyon kivel kell kibékülnöd? Küzdesz, harcolsz valakivel, észrevétlen magad mögött hagyva életörömed? A karácsony olyan pillanat a történelemben, amikor a béke korlátlanul megragadható egy kisbaba miatt, aki azért született meg, hogy békét hozzon minden nemzedék számára.
Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. ... Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért. (Ézs 53:1-6,12)
Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése